Elfelejtette jelszavát?

Requires the Flash plugin. If the plugin is already installed, click here.

200908071208_masolat__uj_logo
200912212114_sosbanner180x130
200908071121_csajsoautok
200904152110_auge_original
csajosautok.hu logó

Kereső


-
- Ft

Nincs kép

Hírek, érdekességek

Balatoni vitorlázás csajosautok.hu módra!

(2009. 05. 12:13)

200909032019_dsc06562 Nyereményjátékunk lezárult és meglehetősen kalandosra sikeredett a balatoni hétvégénk a vitorláson.

Végül kilencen vágtunk neki a túrának, a társoság már az első percben jól megértette egymást, persze ebben segített Balatonfüred atmoszférája, a borhetek muskotályosa, a zsíros kenyér és a Guszti féle főtt kukorica is.

Délelőtt egy másnapos zuhanyozás és egy tejeskávé után indultunk neki az útnak. Szél fújdogált és a sebességünk megfelelő volt, sütött a Nap, ahogy az lenni szokott ilyenkor. Elhaladtunk a Tihanyi Apátság mellett, beérkeztünk a tihanyi csőbe és, bár gyengült és forgolódott a szelünk de nagyjából hátszelezve átkeltünk a nyugati medencébe, ahol irányba vettük Balatonboglárt.

A szél egyre gyengébben fújt ezért, unaloműzés gyanánt leengedtük a fürdőlétrát és megkezdődött a Balaton vízének és hőmérsékletének tesztelése óriási hasasok kíséretében. 

Mivel a társaság az éhenhalás szélén volt, ezért megálltunk Balatonszemesen egy ebédre. Kikötés a vendéghelyeknél a mólóra keresztbe, mivel a hajó hossza miatt nem fért volna be a kijelölt helyre.

A kiéhezett bandánk egyből ellepte a szemesi éttermek egyikét, ahol bár a kiszolgálás és az étel minősége inkább egy menzára hasonlított, ennek ellenére a fizetéskor a Gundelben érezhettük magunkat.

Ebéd után valamikor délután továbbindult a hajónk Boglár irányába, a szél alaperősséggel fújt, az az örültünk ha elértük a 2 km/h-s sebességet.

Mikor útközben a Balaton közepén ránk sötétedett, már nem a sebességgel voltunk elfoglalva, hanem inkább a tűzijáték keresésben leltük örömünket.

Volt előttünk, mögöttünk, északon és délen is és jó volt végre emberektől távol ünnepelni Szent Istvánunk és a Korona ünnepét.(persze én 32 évem alatt egyszer sem voltam a Dunaparton ilyenkor)

Egyre közeledik a kikötő, egyre hangosabbak a parti zenék, egyre jobban éhezünk egy friss lángosra és már megint rávett a személyzet, hogy Boglár előtt inkább egy közelebbi kikötőt keressünk, ami jelen esetben Lelle volt. Vitorlákat bevontuk, motort beindítottuk, köteleket elővettük és felkészültünk a kikötéshez, miközben lassan motoroztunk a zöld és a piros színnel jelölt bejárata felé.

Nagy bulik lehettek arra felé, ugyan is nem volt egy kis darab szabad kikötőhely sem.

A kikötőben nézelődve, lassan fordulgattunk és tényleg nem volt egy kikötésre alkalmas szabad hely sem. Utolsó reménysugarunk, hogy bemegyünk a mólók közé, amire mindkét oldalról hajók vannak kikötve és szembe a falnál egy nagy hajó keresztben kikötve. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy zsákutca, ahová behajtunk az autónkkal és két oldalt a parkoló autók hátát látjuk és szemben a falnál egy féléves S 55 AMG oldalát világítanánk reflektorunkkal.

Szóval haladtunk a "zsákutcába" és mikor bizonyosságot nyertünk arról, hogy valóban nincsen egy dugi hely sem, akkor hátramenetbe kapcsoltam a motort, ami normál esetben lelassult volna a vitorlás és tolatni kezdett volna, de másképp jártunk. Nem reagált az irányváltásra, tehát haladtunk tovább egyenesen az "S 55 AMG" felé!!!!!!

Annyi hely nem volt, hogy megforduljon a hajó a parkoló vitorlások között, de mégsem volt más megoldás. Másodperc töredéke alatt, gyors kormányforgatás után a hajó fordulni kezdett és a jó mantshaftnak is köszönhetően elkerültük az ütközést, mert három ember kiült a hajó orrába és a lábával tartotta a fordulásnál közel kerülő álló hajókat. Képzeljétek el úgy mint ha Jack és Rose nem a kezüket emelték volna oldalra a Titanic-ban, hanem a hajó szélén ülve tolták volna el a közeledő jéghegyet. :)

Az első kaland megvolt, de páran csak másnap reggel hallottak a vészhelyzetről, mivel a kajütben aludtak és az amúgy is buliktól és disco hajótól hangos kikötőben nem ébredtek fel a kapitány nem túl halk utasításaira.:)

Reggel szerelőt hívtunk és meg is javítottuk a hibát, tehát nem okozott túl nagy fennakadást a nyaralásunk további terveiben.

Második napunkon Lelléről Badacsonyba, tehát északnyugatnak vettük az irányt. Szelünk olyan volt mint a népmese, "hol volt, hol nem volt".

Itt a szokásos fürdés, olvasás, napozás, eszmecserélés és várakozás a szél felerősödésére volt.

A badacsonyi kikötőben, pedig nem a szélén haladva fennakadt a tőkesúly, ami 180cm mélyen van a víz vonala alatt. A csapat először vitorlázott együtt, de parancsszóra már rutinosan a hajó bal oldalán volt már mind a kilenc ember és mivel így megdől a hajó egy irányba, így a tőkesúly oldalra billenésének köszönhetően könnyed szerrel lejöttünk a homokpadról némi gáz adás segítségével.

Itt is VIP helyet kaptunk a badacsonyi kikötőmester jóvoltából, köszönjük Attila! :) 

Badacsonyban fesztivál volt, meghallgattuk a két tagból álló APOSTOL zenekar cd lemezét, miközben tátogtak a színpadon. Elég illúzióromboló volt ez nekem, mivel szeretem a dalaikat és ennél többet néztem ki belőlük. Üzenem az APOSTOL együttesnek, hogy ha keveset kapnak, akkor inkább ne vállalják el a fellépést!

Utcabál után irány a hegy! Kerestük at Imre pincét, brutálisan jó. 120.-Ft a muskotály decije, kis lugasos kerthelység, dohszagú kiszolgálóhelység és zsíros kenyér. Oda megyünk legközelebb is.

Alvás ismét a jól bevált hálózsákban a hajóban. Reggelre erősödött a szél, a kikötőmester irodája ajtaján mindig ki van lógatva az aznapi időjárás. Nagyobb szeleket mondott arra a napra. Ha csak nem viharos, akkor nekünk nem árt, mivel két tonnás a tőkesúlyunk, nincs ami felborítaná.

Elindultunk a nyílt víz felé. A szél valóban nem volt visszafogott és a hajó is végre életre kelt. Szigliget irányában "ember a vízben"-t játszottunk. Ez annyit jelent, hogy váratlan időben bedob valaki egy puffert, amit a lehető legbiztonságosabban ki kell menteni. Pár mentés után inkább Boglár felé vettük az irányt, mivel, ha elmegyünk Keszthelyig, akkor egy napunk lett volna a visszaútra, amit kizárt dolog, hogy teljesíteni tudtunk volna, pláne szélcsendben.

Boglár felé előkerült egy Székely házi pálinka is, aminek az illatától is megszédültem.

Bogláron a kikötőben nem fértünk be a legnagyobb szélességű vendéghelyre, így a kikötőmester szerzett egy oldalt kikötős helyet a falnál. Első ránézésre teljesen védettnek tűnt, még furcsán is néztem, hogy egy helyi róka szólt, hogy kössük ki jól a hajót, mert nagyon befúj a szél.

Bogláron is valami fesztiválszerű búcsú volt, vidámparkkal, bornapokkal és fellépőkkel. Éjszaka a hullámokban fürödtünk egy páran, valakik a vidámparkban ültek fel minden félére, de mindenki jól érezte magát. A Boglári kikötőben, a borpatikában pedig szintén finom borok vannak és nevetségesek az árak. Kértem három pohár muskotályt és 330.-Ft-ot kértek érte! Tehát 110.-Ft decije.

Az éjszakánk rázós volt, szó szerint úgy lökdöste a hajót a vihar, mint ha egy száraz falevél lett volna. Szerencsére jól kikötöttük a kötelekkel, talán m ég túl is biztosítottuk a dolgokat. Minden kis rezzenésre felébredtem és volt, hogy ki is mentem éjszaka leellenőrizni, hogy minden rendben van-e a környékünkön.

Reggelre igen nagy vihar kerekedett, nem is hajóztunk ki míg nem csillapodott. Voltak kalandvágyó őrültek és felelőtlen barmok is, akik kihajóztak. Egy balaton 31 es a kikötőből épp, hogy kiérve jött rá, hogy ez mégsem olyan egyszerű és visszafordult a biztonságot jelentő kikötőbe. Volt olyan amatőr is, aki teljes vitorlázattal akart kikrajcolni a kikötőből. Kabarés volt, de mindenesetre bizonyítást nyert, hogy tényleg nem tud felborulni tőkesúlyos hajó. Papa és mama ültek a helyükön pedig már 90 fokot bedőlt a hajó, persze úgy birkóztak a 70km/h széllel, hogy egy méterrel sem lettek közelebb a kikötő bejáratához.

Balesetveszélyes volt amit műveltek és nem csak magukban, hanem a kikötőben álló hajókban is kárt tehettek volna. Persze bérelt hajójuk volt.

Dél körül barátságosabb lett a vihar erőssége így hát nekivágtunk az utolsó etapnak. Kihúztuk a génuát és erős negyed szélben hasítottunk is a Tihany felé.

13km/h-val törtük a hullámokat és még a felhők is pont elkerültek minket. Nagy mázlink volt.

Délután 5 körül visszaértünk Füredre. Ott több részre szakadt a csapat, hisz valaki csak meleg szendvicsre, valaki pedig gulyáslevesre vágyott.

Vacsora után könnyes búcsút vettünk a vitorlástól és egymástól is, megbeszéltük, hogy átküldözgetjük egymásnak a fotókat és szomorú szívvel megcéloztuk az autópályát.

Nagyon jól éreztük magunkat, remélem többször is megyünk CSAJOSAUTOK .HU vitorlázásra.

 

 

Kiemelt hirdetések

Autószalon